Virágh Anna

Professional Certified Coach

Kapcsolatok és munka, empátia és határtartás, aktivitás és megpihenés, ész és szív, test és szellem, egyén és szervezet, hard és soft, költség és haszon, keretek és rugalmasság, teremtő feszültség és békesség, erő és gyengédség, vezetés és szolgálat, önbizalom és kritikus önértékelés

Egy jó arány, amit keresünk.

Harmóniát kutatunk, amiben meg tudunk pihenni, hogy a nyugalomból erőt, inspirációt nyerve aztán újra lendületbe kerüljünk, tovább és feljebb jussunk.

Szerepeinkben, munkánkban, életünkben számtalan helyzet adódik, amikor a harmónia meginog, az arány elbillen, elbizonytalanodunk, kilátástalannak tűnik a jövő, nem látjuk, hogy és hová lehetne mozdulni.

Jó ilyenkor hátrébb lépni, kicsit távolabbról szemlélni a helyzetet és benne magunkat. Hogy jobban lássuk.

Jó ilyenkor egészen közel is hajolni és ízekre szedve szemlélni a helyzetet és benne magunkat. Hogy jobban lássuk.

Ha ráfókuszálunk egy életeseményre, egy viselkedésmintázatra, láthatjuk, mint madártávlatból egy partszakaszt, vagy egészen közelről egy levél erezetét. Az egészet a részben. Részt az egészben.

Minden olyan bonyolult, minden olyan egyszerű

A felhőket, a villámot, a tengerpartot, a hegyeket, a fák kérgét, a levelek erezetét, a hópelyhet, figyelve látjuk, nincs szabályos egyenruha: a hegycsúcsok csipkések, a felhők nem szabályos gömbök, a villám sem egyenes. A természet alkotásai bonyolult, egyedi alakúak. Sokáig próbálkozott a geometria leírni, kiszámolni, elhelyezni őket, de egyetlen ismert skatulyába sem fértek. Így lett a nevük: a matematika szörnyetegei.

Később azonban Mandelbrot kitartóan tanulmányozta és új nevet adott nekik: fraktálok. Jobban megismerve, új néven szólítva a szörnyetegek megszelídültek. Leírhatóvá váltak, és a bennük lévő szabályosságra is fény derült.

Az embereket, saját viselkedésünket, életeseményeinket sem tudjuk csupán néhány dobozkában elhelyezni, felcímkézni és feketén fehéren leírni, egy képlettel megoldani. De figyelni, megismerni, elnevezni, szörnyeket szelídíteni lehetséges.

Ha egy partvonalat vizsgálunk vagy egy fa lombkoronáját, levél erezetét nézzük egyre tüzetesebben, felfedezhetjük, hogy a kiszemelt rész mintázata megközelítőleg vagy akár teljesen azonos képet mutat, mint az egész. Állandó és jellegzetes. Csak az adott objektum sajátja.

Ezt önhasonlóságnak nevezik, amely ezt jelenti, hogy egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész.

Vagyis egy részletet kiemelve és kinagyítva az egész eredeti alakzathoz hasonlót kapunk.

Megfigyeljük. Elnevezzük. Megértjük. Megszelídítjük. Működtetjük.

Könnyebb, ha van ebben egy támogató, aki segíthet objektíven látni, értelmezni, tudatosítani, eszközöket keresni, szemléletet, gondolkodásmódot formálni, amivel aztán változhatunk és változtathatunk.

A kulcs, amely belső életünket nyitja, bennünk van. Kell azonban egy külső személy, egy szó, egy gesztus, a kapcsolat sűrűsége, hogy érintésre felcsendüljön bennünk a mélyen megbúvó harmónia.

André Louf